2017. december 21., csütörtök

A legrövidebb nap (idegen tollakkal)

forrás: https://www.timeanddate.com/calendar/winter-solstice.html
Ma van a téli napforduló! A legrövidebb nappal és a leghosszabb éjszaka!
Két idézetet vettem elő mára:

Az első egy egyszerű magyarázat:
"A téli napforduló ünneplésének lényege az volt, hogy „a sötétség felerősítette az emberek félelmét a haláltól, és az elmúlással éppen az élet és újjászületés alternatíváját állították szembe: emberek nagy lakomákkal, ivászatokkal, tánccal, zenével ünnepeltek. A téli napforduló évezredek óta nevezetes dátum, például a rómaiak ekkor ünnepelték a Saturnaliát." forrás: https://sokszinuvidek.24.hu)

A második, Bálint János oktatóm egy régi írása:
"Gyakoroljuk, hogy a fény bennünk növekszik, hogy a mi belső fényünk lesz egyre nagyobb és nagyobb. Ez a belső fény a szellem fénye, ez vezet minket az igaz úton, ez vezet minket a békesség a szabadság és az igazság útján. Figyeljük, meg, hogy ez a fény napról napra növekszik-e bennünk. Figyeljük, meg, hogy napról napra egyre inkább a békesség a szabadság útján járunk-e és figyeljük meg azt is, hogy a környezetünket egyre inkább a békesség, a szabadság és az igazság útján vezetjük-e, segítjük-e előre, vagy esetleg éppen korlátozzuk ezekben Őket. Ha észrevennénk, hogy nem a fény, hanem a sötétség útján járunk, akkor azonnal változtassunk. Gondoljuk át, hogyan lehet megváltoztatni az életünket, hogyan lehet a fényt uralkodóvá tenni mindennap."

Néha valóban összegyűlnek a fejünk felett a sötét felhők, ...de ne felejtsük el, a végén mindig a fény győz! ;)

2017. december 17., vasárnap

Tévutak az önismeretben 1. a világ megismerése

forrás: pixabay.com
Ezen a témán már régóta gondolkodom. Az elfogadás egy érdekes téma ahogy látom nagyon sok embert főleg a jogásokat kimondottan érdekel. Viszont azt látom, hogy nagyon sokszor rossz helyről indítjuk el a folyamatot és sokszor úgy látom hogy az egyén a jelenlegi gondolatait és eszméit szeretné „legalizálni” és megmagyarázni és elfogadtatni a külvilággal!

Ha fejlődni szeretnék, akkor nem a különbségeket kellene keresni a gondolkodásunk, a látásmódunk, az értékeink és a külvilág között! Különbséget mindig fogunk találni, ha keresünk! De vajon ez meghozza a belső békénket?
A régi írások szerint nem!

Ahogy az ISA upanisadban írják:
Ki az összes létezőket önnön lelkében szemléli,
minden lényben a lelket látva többé nincs oka félni.

és
Mert ki minden létezőben önnön lelkére rátalál,
Az Egységet ismerőhöz hogy érhetne fel gond, s homály?


(forrás: http://oshagyomany.vidya.hu/OH07/OH0706.html)

 
forrás: pixabay.com
Persze ez egy piszok nehéz dolog! Hiszen felismerni magamat egy másik emberben akkor jó, ha azokat a tulajdonságokat látjuk meg benne, ami számunkra kedves (hordozzuk is mi ezt a jó tulajdonságot, vagy hordozni szeretnénk) és amikor valakire azt mondjuk, hogy nekem nem szimpatikus (vagy akár durvábban fogalmazunk), akkor nagyon nehéz meglátni benne magunkat!

De, ha így gondolkodunk, akkor nem a világot akarjuk megismerni, elfogadni, hanem a saját gondolatainak akarjuk ráerőltetni a világra! Nem fog menni illetve, ha sikerül akkor általában már nagy baj van (pl. Hitler, Sztálin, néhány név a listáról akiknek ez sikerült).

Ha keresztény vagy, akkor gondolj Böjte Csaba szavaira: „ az embereket a Jóisten alkotta! Egy keresztény ember valahogy ezzel a csodálattal próbál közeledni ahhoz is aki nem éppen annyira szalonképes. Mert hiszem, hogy az eredeti színei, a benne lévő értékek azok csodák. Szoktam mondogatni, hogy ha valaki azt mondja egy emberre, hogy az egy lökött, az egy bolond, selejt, akkor igazából ezzel azt mondja, hogy: nézd mennyei atyám mikor ezt az embert teremtetted, akkor meglöktek vagy spicces voltál, péntek volt és még azt a tizenkettőt össze kellett csapni? Ez kárinkodás! Nem? Én világnézetemből kiindulva azt gondolom, hogy minden ember egy nagy csoda!” (forrás: https://www.youtube.com/watch?v=CGeAs0TQ3lE kb.: 9.perctől)

Az megismerési folyamat általában ott siklik el, hogy nem kérdőjelezem meg a gondolataim, érzéseim, hanem minden szubjektív élményemet, értékemet rá akarom erőltetni a világra! Nekem van igazam, legyen minden úgy, ahogy én akarom! Oké, oké! De elég sokan vagyunk (a föld népessége 2011-ben 7 milliárd fölé emelkedett)! Gondolkodjunk el, milyen őrület lenne, ha minden ember a saját igazát akarná ráerőltetni a világra… 😊

A világ nem ilyen vagy olyan, hanem szubjektív megélések, megtapasztalások összessége! Gondolj a sokak által ismert elefántos mesére. Aki az orrát fogja az azt mondja: az elefánt egy vastag tömlő. Aki a lábát, az azt mondja: az elefánt egy oszlop! 😊 Minden nézőpont kérdése!

(Az elefántos mesét itt találod: http://krisna.hu/2013/milyen-is-az-elefant-mese-a-toleranciarol/)

Ez a jógás világban is sokszor így van, egymásnak esnek a különféle iskolák tanítványai, nem elfogadva a mások tanait… szomorú! ☹
forrás: pixabay.com
Mi lehet a megoldás? Ahány ember annyi megoldás van! De talán általános tanácsként az mondható, hogy nem lesz elég könyveket olvasni, hanem a gyakorlatban kell megtapasztani az elfogadást. Elfogadni, hogy amit látok nem az objektív valóság, hanem a saját megélésem, tapasztalataim által kialakított énképem (ahamkárám) szemüvegén átlátott világ! Az emberek akikkel találkozom, pedig nem jók és rosszak, hanem én látom ilyennek vagy olyannak…és ha egy pillanatig is elgondolkodunk, hogy vajon arról az emberről más mit gondolhat (például a szülei, a gyermekei) akkor egy izgalmas „utazás” veheti kezdetét…😊

2017. december 8., péntek

Fel vagyok rá készülve? Van tapasztalatom hozzá?!

Figyelem! A következő gondolatok a nyugalom megzavarására alkalmasak!

Most olvastam egy hirdetésben:
" MEGJELENT Padmaszambhava beavatási szövege a Tibeti Halottas könyvhöz, a tantrikus tanítások lényegi sűrítménye, a Kálijuga végső szakaszának gyakorlóihoz szóló titkos útmutatása, a "Szembesítés a Jelenléttel", a "csupasz látás általi önfelszabadulás" kézikönyve!"
               A kép csak illusztráció!
forrás: ttps://cdn.shopify.com
Előre is nagy bocsánat kérés a könyv szerzőjének, kiadójának, stb. Nem állt szándékomban kritikát megfogalmazni a tartalommal kapcsolatban. A mai világ tényleg a kálijúga, fogyasztói társadalom (vagy ahogy Bakos Attila mondja "élvezői" társadalom). Így itt egy fő szempont van: minden eladó, mindenkinek aki meg tudja venni, ki tudja fizetni az árát! Akár megvan hozzá a tapasztalatom, akár nem, ha megvan rá a pénzem, akkor megvehetem. Ha megvettem, akár le is önthetem az egészet, egy "spirituális közhellyel": "minden úgy jó ahogyan van!" Tehát, ha van érdeklődésem, pénzem, akkor megvan az érettségem is hozzá...
Ha ez így lenne, akkor én egy picit zavartan nézek, hogy mi a fenének tanulnak éveket, gyakorolnak, meditálnak, dolgoznak önzetlenül kolostorokban, hogy meglegyen a tapasztalatuk, hogy ha felkészültek, akkor a tanítójuk, Gurujuk megtanítsa nekik a titkos tanításokat!
Márcsak azért is mert, ha valami "titkos tanítás" akkor ahogy a nevében van "titkos", tehát nem beszerezhető bármelyik könyvesboltban!
Mit jelent a tapasztalat? Számomra a tapasztalat az "AHA" élmény, mikor valóban megélem a történést, nem csak elolvasom egy könyvben, hanem saját (szubjektív) élményem van róla...
Ma az intellektuális tudás szinte végtelen, bármit el tudok olvasni...és félre értés ne essék, ez nagyszerű (nyomdász családból származom, a családunkban a könyveknek nagy a tisztelete). De, vannak olyan dolgok, amiket tapasztalat nélkül nem lesznek az életünk részei.
Dr. Csernus Imre és Müller Péter is beszélt már arról, hogy az előadásaikon sokan rendszeresen részt vesznek, kvázi "önismereti kultúra fogyasztók". Sajnos nem tudom szó szerint visszaadni, de valami ilyesmi volt Csernus doktor mondanivalójának az értelme, hogy ha "egyszer megérted azt amiről Ő beszél, akkor már nem kell többet elmenned az előadásaira, mert már nem csak "fejben tudod", hogy mit kellene csinálni, hanem éled is (fej-szív tengelyben megvalósul).
Kicsit hosszúra sikeredett... :)
Röviden: van tapasztalatom a Tibeti Halottas könyv, a tantrikus tanítások lényegi sűrítményének a megértéséhez és megtapasztalásához?! Azt hiszem, még csak az előszobában topogok...