2016. november 5., szombat

Popper Péter a pozitív gondolkodásról...és kegyetlen őszinteséggel beszél a pszichológiáról!

forrás:
 http://2.bp.blogspot.com/-DSZ9i674Zi4/Viepdr3bXoI/AAAAAAAAAGE
/q96i65cKUYg/s1600/

"- Kiégett szakmailag?

- Kétségtelenül egyre kevesebb késztetést érzek az egyéni pszichés nyomorúságok enyhítésére, és azt hiszem, ezért rosszabbul is dolgozom, mint azelőtt. Szkeptikusabb vagyok mind a pszichológiai hatást, mind a saját dolgomat illetően, és pontosan tudom, hogy ezt a kételkedést az a modern őrület váltotta ki belőlem, amelyet a pozitív gondolkodásra való ráhangolásnak neveznek. Ezt zabálja most mindenki, mint a kolbászos bablevest, én meg önbecsapásnak tartom, az élet csonkolásának érzem, amikor a létezés tragikumait pozitívra hazudják. A hatvannyolcas párizsi diákmozgalmaknak volt egy olyan vonulata is, hogy "lámpavasra a pszichológusokkal és a pszichiáterekkel", akik manipulálják a társadalmat. Azt gondolom, hogy a szakmám egyre jobban ebbe az irányba fordul: feladatának érzi, hogy az objektíven elviselhetetlen dolgokra konformizálja a szervezetet. Ha a Kovács úr kikészül attól, hogy az elvált felesége, akivel kénytelen egy lakásban élni, szeretőket hoz fel magához, pszichológushoz fordul. Én meg azt gondolom, hogy Kovács úr valójában nem pszichésen beteg; szociális seb az, amiért hozzám kerül, merthogy nem tud magának lakást venni, és teljesen normális dolog, hogy ezt a helyzetet nem tudja elviselni. Amikor gyógyítgatom, ezt a szociális sebet fedem le."
Forrás: A TAGADÁS NEM ELÉG - BESZÉLGETÉS POPPER PÉTERREL (Magyar Hírlap, 1995-11-11)

És még egy idézet:

 "A pozitív gondolkodás fogalma eredetileg egy ősi buddhista hagyomány nyomán jött létre. Fönnmaradt egy legenda, miszerint Buddha és a tanítványai néztek egy döglött kutyát. Mester, nézd, a halál, a bomló hús, a rothadó tetem milyen rettenetesen visszataszító! Milyen undorító, ha csak az marad meg egy lényből, ami belőle a test! – mondták a tanítványok. Buddha odanézett, és azt mondta, hogy igen, de milyen szép fehér foga van! Ez a pozitív gondolkodás alaptörténete. Innen nőtt ki.
Vagyis nem arról van szó, hogy a negatív élményeinket, a keserveinket, a bánatainkat hazudjuk el pozitívnak. 
Arról van szó, hogy fogadjuk el ezeket olyan negatívnak, amilyenek a valóságban, de ha van bennük valami pozitív, akkor azt is vegyük észre."
Forrás: / Popper Péter - Lélekrágcsálók /