Mese a valódi értékeink megtalálásáról

Egy ősi indiai mesében írnak egy királyról, aki nagyon szerette a művészeteket. Udvari szobrásza egy nap faragott egy csodálatos kőelefántot, amelynek csodájára járt az egész birodalom. Eltátotta száját a király is a nagy csodálkozásban, s olthatatlan vágya támadt, hogy ő is megtanulja a kőfaragás gyönyörű mesterségét. Megkérte hát az udvari szobrászát, hogy tanítsa meg a kőfaragásra, de főleg arra, hogyan kell ilyen szépséges elefántot faragni. Meg is állapodtak, hogy másnap kora reggel a király ellátogat a mester műhelyébe, ahol a szobrász megtanítja neki az elefántfaragás ősi titkát. Így is lett. A király egész éjjel egy szemet sem aludt, oly nagy izgalommal töltötte el az alkotni vágyás öröme. Már napkeltekor ott kopogtatott a szobrászműhely ajtaján. Bement hozzá, a terem közepén ott állt egy hatalmas kőtömb, amelyet a királynak szánt a faragó mester, hogy az kifaraghassa belőle a saját elefántját. A király alig várta, hogy a nagy titok birtokába jusson. Kérve kérte a mestert, hogy tanítsa meg az elefántfaragás titkára. A szobrász így szólt:
– Jóságos királyom! Most átadom neked a legnagyobb bölcsességet, amelyet a szobrászok generációitól tanultam. Itt ez a kőtömb, Neked szántam! Ezen kell majd megfizetned a tanulópénzt, minden verejtékeddel, tiszta vágyaddal és kitartásoddal. Most tehát a feladatod, hogy faragj le mindent a kőtömbből, ami nem elefánt. Ennyi a titok! Így, ha kitartó vagy és őszintén törekszel, magad is gyönyörű elefántot faragsz majd. 

A király meghökkent a „nagy titok” hallatán, mivel azonban elszánt volt, munkához látott és saját korlátait (büszkeség, lustaság stb.) feladva megfaragta az elefántot, amely ha lehet, még szebb lett, mint a szobrászmester alkotása. Mindemellett a munka közben rátalált önmagára is, mert megértette, hogy a hatalom, a pénz és az alattvalók imádata nem teheti elégedetté az embert. 

Így nekünk is meg kell értenünk, hogy mi az, ami „nem elefánt”, ami nem tartozik az igazi énünkhöz, s mi az, ami ténylegesen Mi vagyunk …, az örök, tudással és boldogsággal teli halhatatlan lélek.

Tanulságok:

Az egyik, hogy megfigyeljük és megértjük, melyek azok a tulajdonságok, amelyek nem tartoznak eredetileg hozzánk, amelyeket csupán „ránk ragasztottak”, illetve amelyeket „magunkra ragasztottunk”, annak érdekében, hogy beleilleszkedjünk a környezetünkbe. Ezek nem feltétlen rosszak, de tudnunk kell a helyüket az életünkben.

A másik pedig, hogy felfedezzük azokat a tulajdonságainkat, jellemvonásainkat, amelyek eredendően hozzánk tartoznak, s amelyek hozzájárulhatnak a belső csendünk, lelki békénk és harmóniánk megtalálásához.

Megjegyzések